"...Még az esti kijárási tilalom is kapóra jött. Mindenki, aki estig dolgozott – vagyis majdnem az egész város –, nagyszerű kifogást talált, hogy munkájáról ne legyen már ideje hazamenni, és ott alhasson, ahol a legjobban érzi magát.

Lány és fiú, férj és feleség soha még a magyar történelemben nem jutott ily bőséges alkalmakhoz, hogy az éjszakát házon kívül töltse. Úgy találtam, hogy ebben a háború utáni boldogság után oly vadul vágyakozó káoszban mégis két nagy és igazi öröm jutott szülővárosomnak és nekem: a szeretkezés meg a hajnalig tartó beszélgetések gyönyörűsége, melyekben nem volt részem Afrika óta, és amelyekből ismét kivehettem részemet. Akkor döbbentem csak rá, hogy Amerikában már mindenki beletörődött abba, hogy a pénzszerzés hajszájában, ha megerőlteti magát ugyan biztos sikert ér el, de közben szükségszerűen elhülyül, és mire megszerzi az élet állítólagos javait, már nem tudja élvezni őket. Itt még ott tartottak, hogy csak az élet nélkülözhetetlen javai után futottak, és ragaszkodtak ahhoz a szellemi élethez, amely nélkül nem érdemes élni."